Ti írtátok

“Ja, még valami az allergiához: van neki másodlagos betegségelőnye, vagy mije.
Július végén már vártam is de nem jött.
Szóval a szarul vagyok, hagyjatok békén állapot.
Hogy erre hivatkozva lehet nem csinálni dolgokat.
Hát én most megfordítottam, ahogy megbeszéltük. Abbahagytam az “esztelen” önfeladást és önfeláldozást és “önzőzök” ezerrel, és allergia nélkül csinálok kellemes dolgokat.
Megértettem, hogy ha én jól vagyok, akkor van erőm a többi családtagot is rendezni.”

————————————

“Szia! Voltam laborban.
Össze lehet hasonlítani az egy évvel ezelőttivel, amikor még mindenevő voltam.
Hemoglobin 126 (116 volt tavaly), vörösvérsejt méret tavaly 78 valamennyi, tavaly 71 körül (80-tól jó, de magamhoz képest tök krály 🙂
Tavaly a koleszterinem magas volt, most tök jó.
Ami hatalmas különbség, hogy megvagyok hasfájás nélkül, nincs székrekedésem, és hasmenések se törnek rám!!!
És nem puffad a hasam (csak ha totál túlhúzom magam pszihésen).
Ja, a fejfájást kihagytam… Szóval a tavaly téli heti több napos fejfájás elmúlt, az évtizedeken át fennálló tavaszi fejfájás nincs utoljára decemberben volt durva fejfájásom (tojásrántotta utáni napon, hm…).
Kicsik vannak, de soha nem kell rá gyógyszer.
Amúgy érdekes, amíg meg nem szűnik valami kínunk, fel se tűnik, hogy van, azt hisszük normális. Aztán elmúlik, és kiderül, hogy jééé, így is lehet?”

————————————

“Szia Itt! Akkor most itt örömködök: A kislányom tegnap megkóstolta a zöldturmixot (nem volt nálunk más, és nagyon szomjas volt), ma vacsikor megivott egy 330 ml-s üvegnyit, és holnap suliba is vinni akar 🙂
Ez ám a tésztaevő gyerkőc pálfordulása!
Mondjuk a sült csicserire is rápörgött az egész család, nekem alig hagynak…
Asszem kéne nekem egy ilyen beszélgetés 2-3 naponta, és kutya bajom nem lenne :)”

————————————

“Két év kellett ahhoz, hogy ‘beavatódjak’. Hogy elhiggyem magamról, hogy teljes értékű nő és anya vagyok, hogy fel tudjam dolgozni a császár és a velem való bánásmód emlékét. Még mindig nehéz erről beszélni, és most is elszorul a torkom, de sem harag, sem neheztelés, sem önhibáztatás nincs már bennem. Az anyaságba való megérkezésemben oroszlán része volt egy támogató közösség megtartó erejének és szeretném megköszönni XY és Almási Edina segítségét, támogatását, szeretetét, mellyel hozzájárultak gyógyulásomhoz. “

————————————

“Az apukám 11 éves koromban ment el, a mai napig nagyon hiányzik. Sokszor dühös voltam rá, hogy ‘egyszerűen’ csak fogta magát, és meghalt itt nekem, de éppen Edina segített nekem abban, hogy ezt a kérdést másképp lássam.”

————————————

“Ehhez csak annyit, hogy Edina egy két lábbal a földön álló, igazi problemsolver, akinél realistább csajjal kevéssel találkoztam, realistább spiricsajjal meg eggyel sem. Ja, és egyszerűen jó a közelében lenni. Akkor minden olyan – logikus.”

————————————

“Én szívből tudom ajánlani Edinát!!!”

————————————

“Olyan szülőkkel nőttem fel, akiknél mindig fontosabb volt az, hogy viselkedjek illendően, mint h gyerekként gyerek lehessek(ha értitek). Állandó volt a lelki terror, a verbális bántás, nem egyszer a fizikai is. Ezek ellenére nem mondhatom, hogy rossz a viszonyunk, furcsa mód most úgy alakult, hogy bár külön lakásban de egy házban élek a szüleimmel csak most már családosan. Anno kijelentettem, hogy soha nem fogom a gyerekeimet így nevelni mint ők engem, és soha nem fogok a családommal olyan közel lakni hozzájuk, hogy abban a bizonyos papucsban átcsattoghasson jó anyám. Na mondanom se kell mi történt…. Hallom magamban vissza anyámat a gyerekekkel való kommunikációban, stb….
Tudatosan próbáltam ellene tenni, a merevséget a páromnak is köszönhetően elhagytam, és sok más dolgot is sikerült levetkőznöm. Ez egy önfejlesztő folyamat különböző technikákkal, ami még mindig tart.
Nemrégiben viszont megtaláltam az Utat, ami segít a még megmaradt problémák megoldásában.
Az út neve: (ha szabad így fogalmaznom) Almási Edina és a tevékenység amivel foglalkozik. 2 hónapja készültem már családállításra, le is voltam jelentve, megbeszéltük a hölggyel hogy keresni fog még azon a héten amikor lesz az állítás. Már nagyon vártam. Aztán egy beszélgetés során előkerült Edina neve és annyi infó róla, hogy ő lelki dolgokkal foglalkozik. Elkértem a számát és felhívtam, röviden elmondtam hogy a gyermekemmel megrekedtem, említettem az álmait, a félelmeit amik nem múltak és egyre aggasztottak. Időpontot egyeztettünk.
Elmentem hozzá. Életem legjobb döntése volt!
Szóval Edina! Hihetetlen személyiség <3 könnyű volt neki megnyílnom, könnyű vele beszélgetni, értette amit mondok és technikájával oldottunk lelki blokkokat amik akadályoztak a változásban. És oldottunk a gyermekemnél is olyan blokkokat amik a félelmeiért voltak felelősek. Meg még egy csomó dolog került elő nem szeretnék mindent leírni, de egy barátnőmmel kapcsolatos dilemmám is ennek a találkozónak köszönhetően oldódott meg.
A gyermekemnél megszűntek a rémálmok a félelmek. Sőt nem ébred meg éjjel van hogy csak 4-5 körül ébred, de nem ritka hogy 7ig alszik. A szüleimmel való dolgokat is sokkal jobban tudom kezelni. Sok mindent megértettem sok mindent oldottunk, nem szeretném ezt se jobban részletezni, de az agyam végre tudja mit kell tennem, meghallja amit a lelkem súg.
Nagy út van még előttem, (van mit tanulnom még), de tudom, hogy van kihez fordulnom ha megrekedek, aki mutat egy kis utat vagy elejt egy-két szót, hogy tudjam merre s hogyan tovább.
Szóval engedjétek meg hogy ezúton is köszönetet mondjak Edinának, míg élek hálás leszek neki! Köszönöm Edina!
Ezt csak azért osztottam meg Veletek, hogy lássátok pl. sokszor önhibánkon kívül nem tudunk egyedül változtatni. Hogy igen is levetkőzhető kellő tudatossággal a berögzült “rossz” szokás. Órákat tudnék zengeni ezekről a dolgokról…”

————————————

“Többen írtátok, hogy nagyon szívesen hallanátok többet Edina munkájáról és tapasztalatairól, szívesen vennétek, ha kicsit bevezetne a spiritualitás világába. Ezt sajnos nem tudom helyette megtenni (és azt kell mondjam, nagyon jó oka van annak, hogy ő nem ér rá írni erről, mert fantasztikus, ahogy dolgozik!).
Arról tudok egy picit mesélni, amit ma átéltem általa, főleg az anyasághoz kapcsolódó részéről. Lényegében egy őskáosszal kerestem meg, vagyis azzal az érzéssel, hogy rengeteg nagyon fontos dolog zajlik most egyszerre az életemben, és minden szuper-de mégsem húúú de mennyire nem! 🙂 …ahogy elkezdtünk kitérni a részletekre, és apránként megnézni a külön-külön kapcsolatokat, témákat az életemben, már-már vicces is volt, hogy mindig visszakanyarodunk egy dologra: a cserbenhagyásra. Ezt először nem igazán értettem, aztán kezdett leesni… Az egyik, amiért nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy nagyon korán hagytak önállóan gondolkodni és dönteni, elfogadták azt, aki vagyok, és mindig erre is biztattak. Viszont ma kiderült, még mindig hordozom a sebeket, amiket az okozott, hogy kicsit túllőttek a célon. Rengeteg helyzetben voltam egyedül, és anyaként még kevésbé értettem, hogy tehették ezt meg velem, miért nem voltak sehol (ez ma is így van…). Ma kiderült, hogy ez a cserbenhagyottság mindenre rányomja a bélyegét – a túlvállalásaimra, a túlteljesítéseimre, maximalizmusomra, a szülésemre, az anyaságomra… egyszerűen valahol belül megfogadtam, sokszor, sok helyzetben, hogy én nem fogok “cserbenhagyni”. De lassan már mindent cserbenhagyásként éltem meg, ami arról szólt, hogy nem tudok most mindenben egyszerre száz százalékig jelen lenni.
Zárszóként, nagyon-nagyon köszönöm ezt a rengeteg időt, amit ma rám fordítottál Almási Edina, és így a virtuális térben csak azt tudom küldeni,amit már XY nagyon jól megfogalmazott: ‘Ezt csak azért osztottam meg Veletek, hogy lássátok pl. sokszor önhibánkon kívül nem tudunk egyedül változtatni.’ <3
Ha úgy érezzük, nem boldogulunk anyaként, valamelyik gyermekünkkel vagy egy adott élethelyzetben, az sokszor csak annak a jele, hogy még cipelünk valamit, ami már rég nem a javunkat szolgálja… 😉
De ezen lehet változtatni!!”